Happy megtért a szivárványba!

Happy elment, mindörökre. Hétfőn sajnos úgy hozta az élet, hogy elérkeztem ahhoz a nehéz döntéshez, eljött az ideje, nem hagyom szenvedni őt többé.
Május elején szegénykém annyira legyengült, hogy orvoshoz kellett vinni. Nem evett semmit, inni is alig ivott. Magas láza volt és az orrfolyása is visszatért. Akkor egy több napos infúziós sorozatot kapott, ami úgy tűnt, egy kicsit felélénkítette.
Kicsit volt kedve tipegni is (sétálni), de nagyon hamar kimerült tőle. Csak aludni akart már. Vasárnap már ki sem akart menni a kertbe, csak feküdt. Az ételt úgy kellett a szájába tuszkoljam, csak a gyümölcsöt nyamnyogta el szívesen.
Talán várhattam volna még, lehet. De nem bírtam volna megint végignézni azt, ahogy napról-napra elsorvad szegénykém. Már volt ebben részem, és ez neki sem lett volna jó. Ha evett volna, azt mondom nem baj, hadd menjen el békével magától, ha érzi, hogy itt az idő. Sajnos nem így alakult.
A doktornő nagyon rendes volt, az altatás itthon történt, végig Happyvel voltam, az ölembe hajtotta a fejét, úgy simiztem. Tulajdonképpen egész nap csak simiztem.
Iszonyúan hiányzik, a puha kis bundája, a séták, minden.

Happyke legyél jó kutyus (bár te mindig az voltál), most már találkozhatsz a gazdáddal is!
Olyan sokat tanultam tőled! Rengeteget adtál nekem!

Köszönöm a szép éveket, amit együtt töltöttünk!


Happyllanatok / Happy Moments from Gabriella Portik on Vimeo.

Jó utat a szivárványba, drága Happykém!