Szárított virágok

Sikerült egy kis levendulát szüretelnem, sőt még cickafarkot is tudtam vágni. Megszárítottam és tegnap elrendezgettem a vázákban, kannákban, szerte a lakásban.

Szeretem a locsolókannákat, kitűnő vázáknak bizonyulnak.

Séta közben, ha szép fűszálakat látok az útszélen, mindenképpen szedek belőle. Remek kísérője bármilyen virágnak, mondjuk ez művirág, de akkor is.

A szokásos cink kannám, a szokásos cickafark csokorral. Elmaradhatatlan nyári díszem a lakásban.

Csodaszép együtt a levendula és cickafark.

További levendula csokrocskákat is kötöttem, összesen hét lett belőle. Sajnos annyi nincsen, hogy egy koszorúra elég legyen, de arra gondoltam, hogy a meglévő szalma koszorúmat fogom megtűzdelni vele. Majd meglátjuk, jó ötlet-e.

... a polc is alakul

Ideje telerakni virágokkal a polcot is. Még nem az igazi, de alakulgat.
Ezen a polcon szoktam teleltetni a muskátlikat, most először került ki az erkélyre. Eddig nem volt annyi virágom, hogy szükség legyen rá. De most vérszemet kaptam! Már megint látom, hogy még milyen virágokból kellenének további egyedek. Például szeretnék egy fűszernövény gyűjteményt, már a bazsalikomom megvan hozzá, de jó lenne még rozmaring, majoránna, citromfű, snidling, hogy csak a kedvenceimet említsem.

Ezt az oldalt érik a balkonon utolsónak a napsugarak, úgyhogy itt érlelem a piacon vett paradicsomjaimat is. Hmmm, olyan fincsi napsütötte melegen!

Szép napot!

A balkon - kezdek elégedett lenni!

Jó régen nem voltam itthon a blogomon. Pedig állandóan ilyen témákkal foglalkozom. Igaz, hogy a Pinterest-en lógok a legtöbbet, vadászgatok ötletekre, meg helyre is kellett állítanom a gépen a képállományomat is egy sajnálatos technikai hiba után.
Na de most már itt vagyok, back in town.

Szóval ... Sikerült a minap vásárolnom egy csomó új virágot az erkélyre. Az ablakpárkányok immár telve vannak. Nagy öröm végignéznem a virágokon.

Szaporítottam is a tavasszal, ebből a cirmos levelű, citromfű illatú futónövényből (nem jut most a neve az eszembe) 3 ifjoncot nevelgettem, mára már elég szépecskék, a nyár végére biztos szépen megdúsulnak majd. Szeretem, mert szúnyogűző hatású, ami nálam fontos szempont, ugyanis a kis vérszívó szörnyetegek valahogy vonzódnak az emeletünkhöz, csak hozzánk, mert alattunk-felettünk nem panaszkodnak rájuk. A mázlisták. Erről jut eszembe, készítettem szegfűszeges zsákocskákat is, amik az ablakban lógnak, ezek is távol tartják a szúnyogokat. Eddig jól dolgoznak!

Pink és kék,  a kedvenc páros.

Látkép hosszában, amott hátul van a raklap "heverészőnk", amit Suzy (aki nem ismerné, ő a kutyám) előszeretettel foglal el saját magának. Na jó, mellé préselődhetek, időnként.

Mi történt a fallal? Hát igen, a ház öreg, repednek a falak rendesen. Már a glettelés elkészült, de még nem festettem le. Hát festéket is majd kell vennem.

A lobéliám, a kis kedvenc. 

Kicsit sok lett a rózsaszín-pink árnyalatokból, úgyhogy még tervezek venni lilás-bíbor színű virágokat, lazítani az összhatáson.

Végre van két levendulám is, virágoznak, illatosak, nagyon szeretem őket. Nem tudom, majd hogy tetszik nekik nálam, eddig egyszer volt levendulám, az is tönkrement, de ők eddig jól bírják. 

A madáretető is eddig intenzív használatban volt, ugyanis valamikor április vége felé kirepültek a házunk mellett fészkelő kis cinkék és az erkélyünkre jöttek etetni a szülők. Nagyon édesek voltak, 5 picivel.  Nálam gyakorolták a madáretetők rendeltetésszerű használatát. Aztán mára már szépen felcseperedtek, de jönnek még csapatostul, minden nap, van hogy 8 randalírozik egyszerre az erkélyen.

Virágözön mindenfelé. (Tápoldatozok is szorgosan!)

Na szóval, ilyen a balkon, most. Egy kicsit kopott minden, de nekem tetszik így is.